A jelenleg aktív munkavállalókat, - akik abban a hamis illúzióban ringatják magukat, hogy egyszer majd az államtól jól megérdemelt nyugdíjat kapnak, egy már felismert, de önmaguknak nem bevallott veszély fenyegeti; minden esélyük meg van ugyanis arra, hogy életüknek azt a felét, melyet a jól megérdemelt munka utáni békés pihenésben kellene megélniük, nyomorogva, egyik napról a másikra tengődve töltsék el.  

Bizonyára nem kerülte el senkinek a figyelmét a minden útkereszteződésben látható, szánalmat keltő kéregetők látványa. Bizonyára arra is gondolt már, ezek az emberek sorsukat kizárólag maguknak köszönhetik, és ilyen helyzetbe Ön soha nem kerülhet. Ki kell, hogy ábrándítsam az illúzióból!

Ön még hisz a gondoskodó állam megnyugtató tudatában? Meg fog döbbenni, mert e gondolat elfogadásával rá is lépett arra az útra, mely a fentebb vázolt lehetőséget kézzel fogható közelségbe hozza.

Van egy mondás: a kígyót legkönnyebben a tojásban kaphatja el. A tojás most itt van a kezében, kérdés, hogy van-e bátorsága feltörni? Ha nem azok közé a naív bizakodók közé tartozik, akik mosolyogva hátradőlnek, hogy majd lesz valahogy, törje fel a tojást, azaz olvassa el az alábbi ugyan sokkoló, de mindenképp tényszerű adatot!

A KOCKA EL VAN VESZTVE

.

Ez a háromszög a hatvanas évek nyugdíjasait ábrázolja. A magyar un. felosztó - kiróvó nyugdíjrendszer úgy épül fel, hogy a mindenkori aktív keresők tartják el az éppen nyugdíjas éveiket taposókat.  A világháborúban elpusztultak nemzedékét, a hatvanas években munkába állók hada követte. Ők jelképezik ennek a háromszögnek az alsó síkját., míg az általuk eltartott nyugdíjasok a koruk előrehaladtával a háromszög csúcsát. Ideális állapot. Sok eltartó, kevés eltartott. 

Vajon mi a helyzet ma? Demográfiai (népességszaporulati) adatok szerint  ez a generáció volt az utolsó nagy születésszámú csoport, a születések ezt követően drasztikusan csökkentek, miközben az átlag életkor viszont növekszik, azaz egyre hosszabb ideig kell kevés eltartónak , egyre nagyobb számú eltartottat nyugdíjban részesíteni.  Nem kell hozzá matematikai doktorátus, hogy  ez lehetetlen! Ha most Ön azt gondolja magában, az állam majd csak megoldja valahogy; úgy jár, mint aki a gyorsan közeledő bicikli elől elugorva egy száguldó teherautó elé veti magát. Ne tegye!

Ne tegye, mert  bár az utolsó pillanatban, de ha kezébe veszi az irányítást, ahelyett, hogy másra várna, meglátja a fényt az alagút végén, mert van kiút!

A TIZEDIK EMELETRŐL KI LEHET ESNI, DE FELUGRANI ODA NEM

.

Tegyük fel, váratlanul 10%-al felemelik a fizetését. Ön nyilván ettől kezdve érezhetően jobban fog élni. Igaz ez? Nem, mert ez a pénz ugyanúgy el fog fogyni, mintha 15- vagy magasabb százalékkal emelkedett volna jövedelme.  Ugyanúgy az is igaz, hogy ha 10%-al csökkenne a pénze, alkalmazkodva ehhez, ezt sem nagyon venné észre.

Csak hogy  ha ezt a 10%-ot  - felismerve fontosságát - képes egy határozott döntéssel megvonni magától, és nem elkölteni, máris megtette az első lépést, amely Európa nyugati felén már bevett gyakorlat.

Ha házat építünk, mérnökkel terveztetjük meg azt, kőművessel építettjük, még a vizet sem magunk szereljük be. Ellemben hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mai bonyolult és speciális tudást, több éves tanulást igénylő pénzügyi világban részinformációk alapján képesek vagyunk eligazodni. Újabb illúzió!

Sokan hivatkoznak arra, hogy nem volt lehetőségük az életben. Mivel ezt végig olvasta, ez a hivatkozási alap megszűnt. Nem tehet úgy, mintha nem tudna a problémáról.

Kérjen szakértői tanácsot pénzügyeinek és jövőjének megtervezéséhez is!

.